Tizenkét csángó magyar kisdiákkal 2007 őszén nyílt meg a vicei Bástya Kollégium a Makkai Sándor író, református püspök által magyar Holt-tengernek nevezett erdélyi Mezőség északi részének egyik színmagyar falujában. A második tanévre a létszám majdnem megduplázódott: jelenleg huszonkét moldvai csángó és egy mezőségi gyermek lakik a vicei kollégiumban, és tanul a helyi Dsida Jenő Általános Iskolában. Gergely István volt csíksomlyói plébános – ahogy hívei és barátai hívják, Tiszti – régi vicei házát bocsátotta rendelkezésre, s ezt a magyarországi fiatal értelmiségiek és vállalkozók által 2004-ben alapított Mezőségi Őrzőkör Alapítvány segítségével a Vicei Bástya Egyesület újította fel és alakította át bentlakásossá. A kollégium védnökségét Mádl Dalma vállalta el, és egyre több magyarországi magánszemély, vállalkozás és önkormányzat csatlakozik a mezőségi iskolamentő, jövőépítő mozgalomhoz. A vicei kollégiumban öt csángóföldi faluból (Tiszti közvetítésével) érkezett gyerekek laknak és tanulnak – többen is vannak, akik itt tanultak meg magyarul. Bakó Zsuzsa-Enikő kollégiumvezetőtől megtudjuk, hogy a gyerekek az ingyenes bentlakás és a teljes ellátás mellett 24 órás nevelői felügyeletet kapnak, és évente háromszor – karácsony, húsvét és a nyári vakáció – ingyenesen haza- és visszaszállítja őket a kollégiumot fenntartó Bástya Egyesület. Mint Lapohos Ella-Izabella iskolaigazgató, az egyesület alelnöke mondja, a kollégium működtetéséhez havonta mintegy hétszázezer forint szükséges. Mivel a román államtól nem kapnak támogatást, a helyi magyar közösség pedig nem képes pénzbeli segítséget nyújtani, a kollégium teljes költségét (fűtés, világítás, étkeztetés, dologi és személyi kiadások, a beteg gyerekek orvoshoz szállítása, gyógyítása stb.) a Mezőségi Őrzőkör Alapítvány finanszírozza.

Kerekes Zoltán tanító, a Bástya Egyesület elnöke a legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a tanulólétszám egy év alatt megduplázódott. Tavaly raktárat építettek, az új gyerekeknek ágyakat, szekrényeket, asztalokat, székeket vettek, s ehhez nagy segítséget adott a Szülőföld Alap támogatása. A legnagyobb segítség most az volna, ha egy cég a fölöslegessé vált használt kisbuszát nekik adná, amivel a kisdiákokat haza- és visszaszállítják, mert Csángóföldre az oda-vissza út ezer kilométer, a buszbérlés pedig nagyon drága.

A meglevő ház mellé az idén még egyet szeretnének vásárolni és átalakítani, mert egyre több csángó gyerek jönne, aki odahaza testvértől, rokontól, baráttól hallott a vicei Bástya Kollégiumról. Mivel senkit sem akarnak elutasítani, bővíteni kell a bentlakást és a személyzetet, hogy még tíz-tizenkét gyermeket fogadhassanak. Most négy pedagógus van, egy szakácsnő és egy takarítónő, s három?négy önkéntes segíti a munkájukat.

Mádl Dalma segítségével a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolával megállapodtak abban, hogy folyamatosan két gyakornok főiskolás lány segít ellátni a kollégiumban a nevelési feladatokat, az első önkéntesek az év elején érkeztek Vicére.

Felföldi Zoltán, az alapítvány kuratóriumának elnöke: Mi azt vállaltuk, hogy összegyűjtjük a Bástya Kollégium működtetéséhez szükséges pénzt. A támogatói kör folyamatosan bővül, magánszemélyek, kisebb és nagyobb cégek is nyújtanak adományokat. Például a Mol is komolyan támogatja ezt a projektet. Emellett egyre több önkormányzat nyújt rendszeres havi támogatást, állandó lakosonként havi egy forint összegben. Olyan település is van, amely egyszeri nagyobb összeget ad, például az idén Debrecen egymillió forintot ad a vicei kollégiumnak. Nagyon fontos a Szülőföld Alaptól elnyert eddigi jelentős támogatás, és ígéretünk van arra, hogy az idén újra kaphatunk pénzt. A tartós megoldást azonban az jelentené, ha a magyar kormányzat állami szórványpolitikát dolgozna ki, szórványközpontokat jelölne ki, közreműködne ezen központok magyar iskoláinak megerősítésében, és ezen központok iskolái mellett segítene kiépíteni egy kollégiumhálózatot, ahol több ezer gyermeket lehetne magyarul tanítani, felnevelni. Ezzel megmenthetnénk őket szülőföldjüknek és a magyar nemzeti közösségnek.

"Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk" – mondta egykor Sütő András. A Mezőségről származó nagy erdélyi író azt vallotta, hogy a szórványban élő magyarság csak akkor marad meg, ha megőrzi a nyelvét. Azt pedig akkor tudja megőrizni, ha megfogadja Reményik Sándor erdélyi költőfejedelem intelmét: "Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!" Mert az anyanyelv él és éltet; az anyanyelven beszélni "a lélek lélegzése, a legközvetlenebb közlés" – írta a magyar nyelv egyik legnagyobb mestere, Kosztolányi. A magyarországi Mezőségi Őrzőkör Alapítvány nyelvet őriz és jövőt épít a szórványban. Tavaly több mint ötmillió forint adományt gyűjtött össze a vicei Bástya Kollégium javára, és 53 hazai adózó ajánlotta fel személyi jövedelemadója egy százalékát, a teljes összeg 934 ezer forint volt. Az alapítvány az idén is várja a személyi jövedelemadóból származó egy százalékok felajánlását (adószám: 18366422-1-20) és a működéshez szükséges további támogatásokat. A támogatási lehetőségekről és módokról részletes információ a www.orzokor.hu honlapon található.

Faggyas Sándor

A cikk eredetije a Magyar Hírlap weboldalán. http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=161876